Köki

A blogom kábé három hónapja működik, és szerencsére van annyi olvasója és kommentelője a bejegyzéseknek, hogy néhány következtetést le tudjak vonni. Plusz ehhez jönnek még hozzá a magánban elmondott vélemények. Két kritika hangzott el főleg, az egyik leginkább az elején: ne csak kritizáljak. Oké, ez jogos felvetés volt, úgyhogy azóta igyekszem írni a pozitív fejleményekről is. Márcsak azért is, mert mint lakónak nekem sem az az érdekem, hogy örökké káosz legyen itt. A másik kritika, hogy derítsem ki egy-egy dologról a másik fél (vagyis a KÖKI Terminál) véleményét is, illetve nem csak a véleményüket, hanem a döntéseik okát.

És a kacskaringós bevezető után végre megérkeztünk az egy szóval kifejezhető lényeghez: mozi! Miért nincs mozi? - ez az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés a Facebook-oldalunkon és a kommentek között is az utóbbi időben. Például Relaxferi nicknevű olvasóm írta a kalandparkos posztnál: "Én Vecsésen lakom, és alig vártam hogy végre ne kelljen a Nyugatiig utaznom egy jó mozi miatt. Erre tessék, mozi nuku:( A kalandpálya már nem nekem való mert leszakadna alattam,a gyerekeknek jó lesz, de egy jó mozi nagyon kéne a közelben, nem tudom miért pont az marad ki???"

Úgyhogy fogtam magam és úgy döntöttem újabb színt viszek be a blogba. Megkérdezem az illetékeseket. Ez nagyon hasznos dolog a mezei bloggernek, mert ha válaszolnak, akkor azt tudom kiposztolni, ha meg nem, akkor azt, hogy basztak válaszolni.

A KÖKI Terminál válaszolt, és még csak nem is félvállról. Úgyhogy hajrá, akinek további kérdései vannak, az küldje el nekem, vagy tegye fel kommentben.

László Márton, pénzügyi és Kereskedelmi igazgató válasza:

Én aztán tényleg nem szeretném, hogy vége legyen a nyárnak, mert ez a kedvenc évszakom, de az augusztus végét most mégis várom. Augusztus vége felé fog újra indulni ugyanis a metró, és talán akkorra az építkezés is előrehalad annyira, hogy rendezettebbek legyenek a viszonyok. Mostanában viszont már látni a fényt az alagút végén. Lőttem pár fotót, hogy dokumentáljam a mostani állapotot is, a minőségükért természetesen elnézést kérek. A metró és a pláza közötti átjáróból már egész sok látszik. Mostmár csak arra leszek kíváncsi, hogy a retró felüljáró maradékával - ahol most nagy munkálatok folynak - mi lesz, hogyan fog ez illeszkedni a metróhoz, mert a látványtervekről ezt nem tudom leolvasni.

Bontják a felüljárót, illetve a maradékát, és érdekes dolgok bukkannak elő. Nem tudom, mennyire kivehető a fotón, szerintem nagyjából igen, hogy néhány helyen felszedték a gumipadlót, és előkerült az alatta lévő réteg, akár egy régészeti ásatáson. Felszínre bukkant az a régi-régi pöttyös gumipadló, amit talán még 1980-ban raktak le ide. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez a pötyös gumipadló nagyon az emlékezetembe ivódott, azért is fotóztam le gyorsan. Egyrészt a Kádár-kor tipikus anyaga volt, találkozhattunk vele sok helyen, például a buszokon, metrókon is, és az a fajta dizájnelem volt, ami mindenféle kopás, elhasználtság előtt már újdonatújan is magában hordozta az igénytelenség és lepukkantság érzetét. Másrészt ezt láttuk nap mint nap végighaladva a felüljárón. Harmadrészt ez a padló a kilencvenes évek végére a legforgalmasabb helyeken már tükörsimára kopott, esős időben fölgyűlt rajta a víz és a sár, és (mivel simára kopott) csúszott, mint a jég. Aztán betakarták egy újfajta anyaggal - 2000-es évek közepe? -, de az is ugyanolyan igénytelen szar volt, állandóan fölpúposodott.

A KÖKI felüljáró épülete annyira lepukkant volt már a 2000-es években, hogy amikor esett egy kis eső, akkor beázott, a folyósón nyakunkba csorgott a víz, és terjedelmes tócsák alakultak ki. Szóval tényleg hihetetlen volt, kalandpark - csak hogy előző bejegyzésemre is utaljak.

Namármost, a felüljáró maradékán ezek a tükörsimára kopott részek is előbukkantak itt-ott, és velük együtt kerültek elő az én emlékeim is.

(A képen persze nem a sima rész van, hanem a standard padló. A kép jobb szélén látható egy vékonyabb sávban az a padló, amit később raktak le, a bal oldalon egy vastagabb sávban pedig a jó öreg eredeti.) UPDATE: MA REGGEL MENTEM ARRA, ÉS MÁR FÖLKAPARTÁK A PADLÓT, UTOLSÓ PILLANATBAN LŐTTEM EZEK SZERINT TEGNAP A FOTÓT.

Már annyiszor hasonlítottam kalandparkhoz a KÖKI-t, hogy ez most kétszeresen valóra vált. Egyrészt a mostani állapotok a legkényelmetlenebbek, gyakorlatilag tényleg úgy érezzük magunkat a gyalogosok számára meghagyott szűk ösvényeken surranva, mint valami kísérleti egér a labirintusban. Aki esetleg nem járt mostanában errefelé, annak kedvéért elmondom, hogy a Sibrik felüljáró mindkét oldalán építkezés folyik, a metró nem jár, a felüljáró maradékát keményen bontják, légkalapács, por és törmelék. Csak a vasútállomás lépcsői feletti tetőkről nyakunkba csorgó galambszaros esővíz nyújt némi otthonos vigaszt. A hajléktalanok is tanácstalanul bukkannak fel itt-ott, már nincs fiksz helyük, mint régebben, mostmár kétszeresen hajléktalanok lettek.

Az élet persze vicces gyerek: a KÖKI Terminálban tényleg lesz Kalandpark, igazi. Az épület tetején ugyanis a Challenge Forever bérel majd szép nagy területet, aki nem ismerné, ez egy kalandparkokat múködtető cég. Habár Budapesten (sőt a közelben, Lőrincen) vannak pályái, de azért mégis elmondhatjuk, hogy a KÖKI terminál lesz az első olyan üzletközpont Budapesten, ahol valódi szabadtéri kalandparkban juthatnak hozzá adrenalin adagjukhoz a felnőttek és gyerekek. Az árakra nagyon kíváncsi leszek, mert például a csillebérci pálya belépője drágább, mint a lőrincié. Hogy ez a pálya nagysága miatt van-e így, vagy pedig felmérték a fizetőképességet, nem tudom. De kíváncsi leszek, hová lövik be Kispestet.

Ha megnézzük amúgy a két budapesti pályáról készült fotókat, akkor lehet látni, hogy ott az erdő eleve adva volt, amire, amihez építeni lehetett az akadályokat (vagy miket). A KÖKI tetején viszont nincs erdő... Úgyhogy ez a pálya tényleg más lesz, mint a két másik, ahogy ígérik is a tervezők: a pláza tetején "egy egészen újfajta, egyedülálló pályarendszert építenek ki."

Jut eszembe, ha lenne egy kis humorérzékük a kalandpálya tervezőinek, akkor megidéznék valahogy a régi KÖKI-t, amin legalább olyan izgalmas volt az átkelés, mint egy drótkötélpályán.

Találjátok ki, mennyibe került a kőbánya-kispesti felüljáró építése. Negyedmilliárd forintba. Ezt az adatot egy 1980-as Magyarország hetilapban találtam, ahol egy remek látványtervet is közöltek a régi KÖKI-ről. Így első ránézésre ez a látványterv inkább az álom kategóriába sorolható, de - elmondtuk már sokan sokszor - a nyolcvanas években tényleg nem volt olyan szörnyű a felüljáró és környéke.

A cikkben szó van arról is, hogy milyen boltok voltak a folyósón ("trafik, ABC és más boltok"), az ABC-re természetesen emlékszem, meg egy újságosra is, de a többi boltra sajna nem. Ha valaki tud segíteni, akkor légyszi kommenteljen. Az ABC-nek amúgy lent, a 85-ös felszállóhelyével szemben volt az üvegvisszaváltója. Amikor csatangoltunk a BKV pálya környékén, sokszor találtunk üres üvegeket, ezeket ide vittük vissza, aztán elfagyiztuk 100 méterrel odébb, vagy a Katica fagyizóban, ami egy kerthelyiségben működött a Szabó Ervin utcában.

Múlt héten megírtam, hogy kezdenek lassan megjelenni a KÖKI-s boltok facebookos oldalai. Most megtaláltam a Megafitnessét is, ami szintén körülbelül egy-két hónapja működik már és csöpögteti az infókat a sportközpontról. Ami számunkra érdekes, hogy meg tudjuk nézni a látványterveket az edzőterem részeiről, ez tényleg felhasználóbarát dolog, mert ha most mászkálunk a KÖKI környékén, akkor csak kőműveseket látunk az állványzatokon, meg feltúrt földet. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy nem halad az építkezés, csak azt, hogy a magyar vállalkozók egy jelentékeny része nemigen hallott még arról, hogy internet, és fingja nincs, mire jó, mire nem. Arra például jó, hogy a leendő vevőinket informáljuk. A leendő vevők meg az elmúlt x évben a koszon, most meg a káoszon kelnek át, és tök jó ránézni az ilyen látványtervekre, és azt mondani: jé, lehet, hogy egyszer vége lesz a káosznak és lesznek Kispesten európai dolgok is. De nemcsak a látványtervek publikálása miatt jó ez, hanem amiatt is, mert egy ilyen facebookos oldal barátságosabban meg tudja szólítani a potenciális vevőkört. Na ennyit az elmélkedésről, kicsit elkanyarodtam.

A lényeg, hogy a Megafitnessbe is számos állásra keresnek embereket (megint: mire jó az fb-s üzenőfal). Lesz majd egyébként wellness részleg, fitnesz terem, szoli, és a szokásos aerobic, spinning. Az árakra marha kíváncsi leszek, mert ez azért mégiscsak Délpest, nem Buda. A nyitva tartás pedig így fog alakulni: H-P: 6:00-22:00, Szo-V: 8:00-20:00.

Amúgy a nyitva tartásról jut eszembe. A piacosok biztos félnek, hogy a Tesco további vevőket visz el tőlük. Na, de nem vették észre az elmúlt években, hogy 16 órakor bezárni: egyenlő az öngyilkossággal. Manapság már nagyon sokan jóval négy után érnek csak haza a munkából. Nekem is vannak kedvenc árusaim a piacon, és szeretem a piacunkat, de ha egyszer 18 után érek csak oda, akkor nem tudok ott vásárolni és "támogatni a magyar ezt meg azt".   

Hiába volt rusnya, koszos, büdös és visszataszító a Köki, még erről is készültek szép képek, mozgóképek, festmények, grafikák. A Hét műtárgya című sorozatunkban most olyasmit tehettek, amit amúgy ritkán: gyönyörködhettek a Kökiben.

Mai képünket kedvenc blogomon, az Urbanistán találtam még régebben. Szabó-Lencz Péter festménye szerintem attól zseniális, hogy nem is azt ábrázolja, hogy mit élünk át mi, akik áthaladunk a KÖKI-n, hanem azt, hogy mit élhet át szegény KÖKI maga: végtelen magányt és elhagyatottságot. Mi persze csak a tarka káoszt, bűzt, romokat, koszt, hajleszeket, alkeszeket, árus Marikát, sísapkás Terikét láttuk kívülről. Soha senki nem foglalkozott a KÖKI lelkével. Legbelül sírt szegény.

Ott hagytuk abba, hogy a beruházás megkezdése a küszöbön áll 2005 környékén, új tervek születnek, a lakók és a területen boltot bérlők pedig tiltakoznak. 

Közben (már 2006 elején vagyunk) az R-Co átvette a cuccot a Raiffeisen Evolutiontól, ugyanis a beépítettség csökkentésével a Raiffeisennek már nem érte meg az egész hacacáré. (Mivel az új fejlemények szerint a Lehel utcától a Sibrik felüljáróig terjedő, 65 ezer négyzetméteres terület 69 százalékát építenék csak be. Az egy évvel korábbi 85 százalékos beépítésről szóló terveket a főváros nem fogadta el.)

Az új tervekben az előzőekhez képest új buszpályaudvar, és új, kétszintes metróperon is szerepel, növekszik a parkolók száma, csökken az építendő hipermarket területe, és több lesz a szolgáltatásoknak kijelölt terület. Az akkori ígéretek szerint lesz új helyük azoknak a kereskedőknek, butikosoknak is, akik a végállomás melletti pavilonokban árultak. 2006 elején vagyunk, ekkor még 2008-ra ígérik az átadást.

2008 augusztus. Bsalm1 fotója innen.

Lehet, hogy van több is (majd nekifekszem a keresésnek), de felbukkant az első KÖKI Terminálos bolt oldala a Facebookon, és aminek külön örülök: ők jelöltek be minket, nem is kellett keresnem. És most esküszöm, semmi reklám nincs a dologban, habár ha Scitec megdobna pár doboz tápkieggel, biztos nem dobnám vissza.

A lényeg, hogy lesz Kispesten megint Scitec bolt. Ez több dolog miatt is érdekes. Egyrészt nincs fönt a logójuk a Terminál honlapján, miközben a bolt FB-s oldalán már megtekinthetők az üzlet látványtervei. Másrészt Scitec bolt volt régebben Kispesten több is, de mindig bezárt valami miatt. Legutóbb pont azért, mert majd úgyis nyitnak egyet a plázában. Ami durva, hogy hihetelen jó lesz a nyitvatartásuk: H-Szo: 10:00 - 21:00, Vas: 10:00 - 20:00, és állítólag ez lesz Budapest legnagyobb Scitec boltja. Az ő infóik szerint egyébként szeptember 22-én lesz a nyitás. Mostmár csak abban reménykedjünk, hogy normálisak lesznek az eladók.

Kicsit megkésve, de lapszemlézek egy kicsit. A Kispest Magazin is, és a Kispest Info is beszámolt a múlt hét szerdai Terminál állásbörzéről. Már a Facebookon is írtátok blogunk oldalára, hogy a sarokig állt a sor, meg a cikkekben is említik, hogy rengetegen voltak.

Ami új infó, hogy a Kispest Info szerint lesz egy következő állásbörze is. Amúgy a Terminál folyamatosan rakja föl oldalára az álláshirdetéseket. A másik infó, hogy a Kispest Magazin szerint szeptember végén, október elején nyit majd a pláza.

A linkeken fotókat is találtok.

Kispest Info cikke

Kispest Magazin cikke

Tulajdonképpen csodálkoznánk is, ha ennek a beruházásnak a története annyi lenne, hogy egymás kezébe csaptak az üzletfelek, felhúzták az épületet, az emberek meg hurrá kiáltással birtokukba vették, ásó, kapa, nagyharang és mindenki boldogan élt, míg meg nem halt. Azért ez sem volt egy olyan egyszerű sztori, hogy megvesszük a telket, felhúzzuk rá Matula bácsi kunyhóját. Volt időszak, amikor nem igazán lehetett tudni például, hogy egy új kispesti gödröt avathatunk, esetleg egy új horgásztavat.

Józef Tita Protasiewicz fotója a Picasáról, innen.

Ez ugye egy KÖKI blog, de most kezdjünk egy kicsit távolabbról, mondjuk olyan jó 500 méterről. Van ugyanis egy kis Posta a Kossuth téren, ami több szempontból is érdekes. Egyrészt, kurva sok ideig tartott a Magyar Posta vezetőinek, amíg felfogták, hogy a kerületbe nem elég a Templom téri. Már régen nyílnia kellett volna a KÖKI-Kossuth tér környékén is egynek, mire észbe kaptak. Persze ennek is örültünk, de sokat nem értünk vele, mert általában baromi hosszú sorok szoktak állni itt (ezért is röhejes, hogy ez a kis Posta próbálta ellátni a környéket - hopp múlt időben írtam, "próbálta", elszóltam magam, mint a krimikben, lelőttem a poént). Hiába volt a legnagyobb tömeg, nem nyitottak meg több ablakot/pénztárat, maguk a postás kisasszonyok meg valószínűtlenül lassúak voltak, olyan lassan dolgoztak, ami már-már fizikai képtelenség, és komolyan aggódtam, hogy az életfunkcióik egyszercsak leállnak.

Szóval maga a Posta, meg az alkalmazottak is megérték a pénzüket, nekem még mostanában is jobban megéri a Bajcsyn, vagy a Kálvinon feladni számlákat, mint hogy itt ácsorogjak 20 percet. Az is igaz, hogy ha ügyes volt az ember, akkor kitapasztalta, mikor voltak olyan idősávok, amikor kevesen voltak, de ez már a vicc kategória, mert más Postákon csúcsidőben is hamarabb sorra kerülök.

Na, ennek most úgy tűnik, vége. Pont tegnap szedtem ki a szóróanyagok közül egy Kispest újságot, amiben azt írják, hogy bezár a Kossuth téri Posta. Bazmegoltam egyet magamban, de különösebben nem lepődtem meg, 'a Magyar Postától simán kitelik ez' - gondoltam. De ahogy tovább olvastam a cikket, kiderült, hogy nem pontosan ez történt. Nyugi, a Magyar Postát nem fogom most mentegetni, de az az új hír, hogy a KÖKI Terminálban nyílik meg majd egy új "nyolcablakos, modern" Posta. Ennek örülök persze, mert a Kossuth téri valóban alkalmatlan volt erre a célra, de félek attól, hogy egy nyolcablakos Posta is kevés lesz a KÖKI forgalmához képest. Ha viszont modern, akkor arra gondolok, olyasmi lesz, mint a Bajcsyn, sorszámhúzós, ami egyébként egész kulturált ácsorgást biztosít.

A régi kis óvoda épületét - ebben üzemel ma a Posta - szóval magát az épületet viszont sajnálom, a jó nagy gesztenyefákkal. Remélem, valami normális célra használják majd.

Amióta ezt a blogot írom, folyamatosan szondázom a netet, hogy fotót találjak a piros pavilonokról, amelyek a KÖKI buszpályaudvar részén álltak. Most végre találtam képet! Méghozzá a KÖKI Terminál honlapján, azon belül itt.

Annyit rögtön el is elárulok: nekem nagyon-nagyon tetszettek ezek a sokszögű butikok. Ha nem vált volna az egész környék olyanná, amilyenné, akkor ezektől a piros kunyhóktól akár egy vidám hangulatú tér lehetett volna, a nyolcvanas évek formatervezésének műemlékeivel.

A KÖKI gasztronómiai fellegvár volt a 80-as években. Legalábbis mi, gyerkőcök
úgy éreztük, hogy itt tényleg van minden, mi szem-szájnak ingere. Fagyi, hot-dog, hamburger, lángos. Akkoriban, ha ezek megvoltak, akkor már nagy baj nem lehetett. A Retro gasztro blog

Üzemel már egy ideje ez a blog, és a kommentekből az derül ki, hogy hiába ellentmondásos a KÖKI Terminál születése, azért mindenki azt várja, hogy most végre rend lesz ebben a közlekedési csomópontban. És ha kispestiekkel beszélgetünk, akkor ugyanez a pozitívum szokott elhangzani. Van viszont egy másik pozitívum is, ami mellett én is elmentem itt a blogban simán: a KÖKI Terminál munkahelyeket fog teremteni. Egyes hírek szerint 1500-at (!), amire ne mondja azt senki, hogy 'jó, de csak árufeltöltők'.

Ez most onnan jutott egyébként eszembe, hogy több helyen is olvastam (pl itt), hogy a Terminál egésznapos állásbörzét rendez, méghozzá a közelben, a KMO-ban. Ami érdekes a dologban, hogy most nem csak a komplexum üzemeltetésével kapcsolatos állások közül lehet válogatni, hanem "a bevásárlóközpont bérlői is itt keresnek új munkatársakat". Ezen a linken láthatunk néhány állást mutatóban, de a börzén ennél sokkal több lesz. Az külön jó dolog, hogy ezt Kispesten, kispestieknek szervezik meg.

Szóval, ha valaki munkát keres, akkor itt a ragyogó alkalom, a börze szerdán lesz:

Időpont: 2011. július 13. 9:00 - 17:00

Az állásbörze helyszíne: KMO Művelődési Ház,  1191 Budapest, Teleki u. 50.

Szintén tér, szintén metrómegálló, szintén közlekedési csomópont és szintén hányatott a sorsa szerencsétlennek. A Moszkva tér is megérdemelne egy jókora rendrakást. Amúgy nekem maga a metró-állomásépület baromira tetszik.

De most nem ez a lényeg, hanem hogy egyik kedvenc blogunk, a Fővárosi blog cikksorozatot indított a Moszkva tér történetéről. Erősen ajánlott olvasmány!

A Moszkva tér meg nem újulásai

Hiába volt rusnya, koszos, büdös és visszataszító a Köki, még erről is készültek szép képek, mozgóképek, festmények, grafikák. A Hét műtárgya című sorozatunkban most olyasmit tehettek, amit amúgy ritkán: gyönyörködhettek a Kökiben.

A Kádár-rendszerben könnyű volt dalszöveget eszkábálni, csak bele kellett írni, hogy zseblámpa, meg sötétség és kellett bele még egy rendőrnek látszó tárgy, és már meg is volt az áthallás: mindenki asszociált rögtön a rendszerre meg a (puha) diktatúrára, ami persze ezt az egész áthallásosdit megengedte, úgyhogy marha nagy lázadás volt ez.

Persze ez minket csak abból a szempontból érdekel, hogy a Moziklip egyik számában, a Kacsamajomban is felbukkan a mi kis felöljárónk. 1987-es képeket látunk! Nézzétek:

Mattrészeg fickó jön felém egy koszos kiskutyát ráncigálva maga után, nem tudnék-e neki pár forinttal segíteni". Ahogy továbbmegyek, a korlát mellett támolygó csoportból egy magas, lila fejű ember bődül el a távolba meredve: "Melletted minden reggel, Vidáman ébredek fel, Könnyűnek érzem mindenem."

Ez az életkép fogadta még pár héttel ezelőtt is az embert a szétbombázott felüljáróban. A KÖKI állandó lakosai voltak a hajléktalanok. No meg a mászkáló műanyag kiskutyától kezdve a térdszorítóig mindenféle bisz-baszt kínálgató árusok. "Négy elem egy százas" - mindannyian ismerjük azt a nőt, aki orrhangon ezt kántálta egész nap (látható egy pillanatra a Gerillagrill videón is). Régebben még növelték a sokszínűséget azok az árusok, akik kartondobozokról árulták a kukacos zöldséget, amit állítólag a nagybani piac szemeteseiből szedtek össze. Figyelőjük állt a lépcső tetejénél, és ha jöttek a rendőrök, akkor futott az egész társaság, ez egy külön műsorszám volt, ami színesítette az átvonulók élményeit ebben a vidámparkszerű kavalkádban. Persze ők az ártalmatlanabb díszletei voltak a KÖKI-nek, az igazán nagy gondot a hajléktalanok és/vagy falat támasztó alkoholista csoportok jelentették régebben, de a legutóbbi időkben is.

Már régen akartam írni erről, de csak most tudtam fotót készíteni hozzá. Ilyen az, amikor a MÁV a BKV-val vállvetve utastájékoztat. Oké, hogy minden vagonajtó üvegére kiragasztották ezt a felhívást, de kisebb méretű a papír, mint amilyen írólapokra a 19. kerületi Eötvös utcai ált. isk.-ben a röpdogákat írtuk. Biztos spórolni kellett, vagy ilyesmi, de ez tényleg az a kategória, hogy ezzel az erővel ki se kellett volna rakni.

Legutolsó bejegyzésemben felidéztem a KÖKI bűnbeesés előtti korszakát, most pedig jöjjön a végromlás.  

Jött a rendszerváltás, ami annyi változást hozott, hogy magasabb fokozatra kattintotta a Kádár-korszak általános nemtörődömségét, vagyis a karbantartásra ezután sem költöttek túl sokat. Ellenben földosztás az volt Kispesten, fölparcellázták a felüljáró területét, és a fekete műanyagpadló minden egyes pöttyét kiadták valami igénytelen vállalkozásnak. Ezek a remek vállalkozások ajándékoztak meg minket azzal a páratlan csodával, amivé a felüljáró lett. Addig a KÖKI egyike volt Budapest köztereinek, a kilencvenes évek végére és a 2000-es évek közepére viszont egy műalkotássá változott: az Ótvarság nagyszabású, bejárható, kézzel megfogdosható, megszagolható posztmodern allegóriájává. 

Lejtmenetben. Baga fotója az Indafotóról beágyazva: 

Azon lehet vitatkozni, hogy építészetileg mennyire volt értékes a Kővári-féle épület és csatolmányai, de abban megegyezik minden vélemény, hogy az épület nem romlott volna le annyira, ha rendesen karbantartják, időnként felújítják. És a felüljáró sem lett volna olyan visszataszító, ha nem adnak ki minden egyes négyzetcentimétert üzleteknek, azok közül is szám szerint tizenegy italmérésnek! Ha kocsmasort csinálnak egy zárt felüljáróból, akkor mégis milyen lenne ott a hangulat? Előző cikkeimben már írtam, hogy a felüljáró egy világos áttetsző épületnek számított, nagy üvegfelületekkel. Köztudott, hogy az idióta beépítésekkel ez a világosság is megszűnt, ami szintén hozzájárult a kilencvenes évek KÖKI-jének nyomasztó hangulatához.

A romlás a buszpályaudvart is elérte. A műkő virágtartók amúgy is hajlamosak az elmorzsolódásra, de a KÖKI-n nemcsak szétestek, de a bokrok közkedvelt szaró- és hugyozóhellyé változtak. Nyaranként sokszor orrfacsaró bűz csapta meg az ember orrát, amikor elhaladt mellettük. Igazából az egész tér, felüljáróstul, kocsmástul, virágtartóstúl, pavilonostul, mindenestül az alkeszeket és a hajleszeket kiszolgáló nagy üzemmé változott, ahol az áthaladó 150.000-200.000 átlagpolgár csak egy megtűrt, zavaró tényező volt. Félreértés ne legyen, ez nem a hajléktalanok hibája. Ez a kerület és egyéb intézmények hibája, akiknek egyrészt tökmindegy volt, hogy itt mi történik, másrészt nem is volt érdeke, hogy rendet rakjon.

Capew képe az Indafotóról beágyazva.  

A következő posztokban röhögünk egy jót a bontás körüli balhékon, és ha sikerül az infókat régi cikkekből összeszednem, megírom, hogyan is alakult a KÖKI-beruházás sorsa.

Darth Vader sem volt mindig velejéig romlott, HókuszPóknak is volt gyermekkora, és Kiszel Tünde is aktmodellként kezdte (jó, ezt inkább hagyjuk). A KÖKi sem volt mindig közlekedési csomópontnak álcázott szeméttelep, illetve szeméttelepnek álcázott közlekedési csomópont. Arról már írtam, és fogok is, hogy az űrállomás-szappantartó a maga korában nem csak modern, de viszonylag tiszta, világos épületnek számított.

Az a baj, hogy egy bazi nagy építmény nem olyan, mint - teszem azt - a képregények, amik antikváriumokban meg padlásokon rejtőzhetnek csendesen addig, amíg hirtelen föl nem fedezik őket, le nem csapnak rájuk a gyűjtők, le nem porolja őket a közvélemény, és ki nem bontakozik a Korcsmáros-kultusz, Sebők-kultusz. Az épületeknek csak egy életük van. A "korszak legérdekesebb építményét" (a Fövarosi.blog mondja ezt) először hagyták lerohadni, aztán lebontották, és újabb húsz év múlva esetleg majd lehet sajnálkozni, hogy mégse kellett volna.

Mission-Team fotója az Indafotóból beágyazva. 

Aki fotózni, nosztalgiázni szeretne, az most menjen gyorsan, ugyanis újabb műanyag idomokat szedtek le az egykori KÖKI-ről. A műanyag elemeket egy-két napja a gyorsforgalmi felhajtó mellé rakosgatták le, szemben a lépcsővel, ami a felüljáró maradványaihoz visz fel (ezt nem bontották le, mert a MÁV állomásra csak így lehet eljutni). Tegnap még ott voltak, remélem, azóta nem vitték el. (A fotót elnézegetve, a Sibrik-felüljáró rozsdás korlátja is hihetetlenül bizalomgerjesztő állapotban van.)

A narancssárga részekből egy másik halom a Sibrik-felüljáró - Vak Bottyán - Szabó Ervin kereszteződésnél tekinthető meg egy üres telken, ezeket már régen lepakolták: 

Szoktam olvasni más blogok bejegyzéseit is a KÖKI-ről, és vannak akik szerint a régi épület nem is volt olyan rút, sőt kifejezetten izgalmas volt építészetileg, ezért érdemes lett volna megtartani.

Az én véleményem felemás. Az épületet valóban nem az építészeti kvalitásai miatt utáljuk, hanem mert a kosz és a rendetlenség állandó tapasztalata úgy tapadt hozzá az elmúlt húsz évben, akárcsak a hajunkba a kajaszaggal keveredett cigifüst a felüljáróban. Amúgy nekem a narancssárga rész, ami valóban úgy nézett ki, mint egy űrállomás és egy hetvenesévekbeli műanyag dohányzóasztal (szappantartó?) keveréke, kifejezetten tetszett mindig is. A nyolcszögletű ablakokért egyenesen rajongtam. A vörösre festett acél gerendákat viszont soha nem tudtam mire vélni, ezek alkották az egésznek a vázát, de úgy, mintha egy élőlényen kívül lennének a csontok. Ezt az építészeti megoldást például csúnyának tartottam.

Kvazimir gyűjtése, az Indafotóról beágyazva. 

Kedves KÖKI-n átutazók! Ti szerettétek a régi épületet? Szerintetek érdekes volt építészetileg? Most szigorúan a nyolcvanas évekbeli állapotokról beszéljünk, és NE a rendszerváltás utáni koszról! Szerintetek meg kellett volna őrizni? Esetleg műemléknek?

Az épület tervezőjéről, és egyéb érdekességekről pedig egy külön posztban fogok írni.

Vélemények a KÖKI-ről:

Fővárosi blog 1.

Fővárosi blog 2.

Urbanista blog

Most olvastam egy bejegyzést az Egy nap a városban blogon. A Kazinczy utca felújításáról szól, illetve számomra ennél többről. Arról, hogy ott sem túl jó a kommunikáció, így a civileknek kell az önkormányzat segítségére sietni. Röviden összefoglalva az történt, hogy felújítják a Kazinczy utcát, de a munkálatokról meg a parkolási nehézségekről nem igazán tájékoztatták a lakókat. Mint ahogy arról sem, hogy pontosan mi is a szándékuk az utcával. Ezért egy civil szervezet, az Az Élő Erzsébetvárosért Egyesület vette a kezébe az ügyet, és nemcsak arról van szó, hogy a civilek beavatták a lakosságot a nagy titkokba, azaz hogy mi a francot történik az utcával, hanem elkezdtek közvetíteni a helyiek és az önkormányzat között. Az irodájukban el lehet mondani az ötleteket és a panaszokat is, az egyesület pedig továbbítja az önkormányzat felé.

Ez amúgy szép dolog, de azért szomorú is: miért egy civil szervezetnek kell olyan dolgokat megtenni, ami minimum lenne a kerület vezetése részéről. És persze a kommunikáció hiánya nagyon ismerős innen a 19. kerületből.  

A KÖKI űrállomás tervei nem a bajkonuri mérnökök irodáiban, hanem a MÁV Tervező Intézet (MÁVTI) tervezőasztalain láttak napvilágot. Kővári György (fényképe baloldalt, a fép forrása: MÉSZ) és két munkatársa, Koppányi Imre és Koppányi Miklós voltak a szülőatyák.

Az építkezés 1978-ban kezdődött, az ünnepélyes avatás pedig 1980. március 29-én történt. Ez egybeesett a hármas metró Nagyvárad tér és Kőbánya-Kispest közötti, II/A szakaszának átadásával, ugyanis a hármas metró nem egyszerre, hanem különböző szakaszokban épült föl, és részletekben adták át a nyilvánosságnak.

A csomópont célja az volt, és ez ma is ugyanúgy megmaradt, hogy összekösse a belvárost a „külkerületekkel”, és az agglomerációval, Gyállal, Ócsával, Monorral (és még lehetne sorolni). Ha már itt tartunk, ne felejtsük el azt sem, amiért állandó kritikák és közröhej céltáblája a KÖKI: hát persze, sokszor ide futnak be a reptérről a külföldiek, és ezt a levegőt szippantják be először a hazatérő, bőröndjeikkel a lépcsőn botladozó magyarok.

A KÖKI átadása. A kép Mr.Retro remek gyűjteményéből való:

Hiába volt rusnya, koszos, büdös és visszataszító a Köki, még erről is készültek szép képek, mozgóképek, festmények, grafikák. A Hét műtárgya című sorozatunkban most olyasmit tehettek, amit amúgy ritkán: gyönyörködhettek a Kökiben.

Mai képünk, Stefanie képe az Indáról, abban az időszakban készült, amikor elkezdődött a KÖKI-építkezés, kiásták a gödröt és megjelentek a daruk 2008-ban. A kép címe az lehetne: Miről álmodnak a daruk?