Amióta ezt a blogot írom, folyamatosan szondázom a netet, hogy fotót találjak a piros pavilonokról, amelyek a KÖKI buszpályaudvar részén álltak. Most végre találtam képet! Méghozzá a KÖKI Terminál honlapján, azon belül itt.
Annyit rögtön el is elárulok: nekem nagyon-nagyon tetszettek ezek a sokszögű butikok. Ha nem vált volna az egész környék olyanná, amilyenné, akkor ezektől a piros kunyhóktól akár egy vidám hangulatú tér lehetett volna, a nyolcvanas évek formatervezésének műemlékeivel.
A KÖKI gasztronómiai fellegvár volt a 80-as években. Legalábbis mi, gyerkőcök
úgy éreztük, hogy itt tényleg van minden, mi szem-szájnak ingere. Fagyi, hot-dog, hamburger, lángos. Akkoriban, ha ezek megvoltak, akkor már nagy baj nem lehetett. A Retro gasztro blog szerint Magyarországon a nyolcvanas évek elejétől jelentek meg a hamburger árusok. Én óvatosan a nyolcvanas évek közepére saccolnám azt, amikor már a KÖKI-n is bele tudtunk harapni a csalamádés, salátás, hagymás retró burgerekbe. Amikor a KÖKI-s büféken gondolkoztam ma, kicsit el is szomorodtam, mert baromira megkoptak az emlékeim. Milyen üzletek voltak például anno a 48-as megállójában? (A 2000-es években már italkimérés és fornettis, de ezt most hagyjuk.) Úgyhogy ha tudtok segíteni a mozaikok összerakosgatásában, akkor rajta!
Szóval kezdetben volt a lángosos, a 85-ös megállójával szemben. Ez a büfé egy kertesház udvarán nyílt (igen, azon a részen egykor kertesházak álltak), és emlékeim szerint igen finom lángost adtak. A Kádár-kor volt ugye a lángossütők nagy korszaka, közmondásos volt, hogy "ezzel gyorsan meg lehet gazdagodni". Ez a lángossütő aztán a 90-es évekre a 2000-es évek elejére megszűnt. Mellette viszont állt egy lakókocsi, szintén egy ház udvarán. Úgy emlékszem, itt is lehetett kapni hamburgert és hot-dogot, aztán később szimpla italkiméréssé változott a 90-es évekre, ezzel emelve tovább a környék fényét. És volt ugye a piros pavilonoknál az a büfé, amely nyáron fagyis volt, a vasárnap déli melegben zarándokoltunk ki oda dobozokkal, és vittük haza a pisztáciát, erdőmestert, vaníliát, puncsot. Télen pedig ez is hamburgeresként, hot-dogosként funkcionált, edzésről hazafelé jövet itt pótoltuk az elveszett kalóriát, aztán persze még otthon is vacsoráztunk egy jót. Én főleg hot-dogot vettem itt, mert az olcsóbb volt.
Ne menjünk el egy másik gasztronómiai nevezetesség mellett sem, az egyik piros pavilonban télen is lehetett főtt kukoricát kapni! Nyilván mélyhűtötték és télen előszedték, de ez akkoriban igazi csodának számított. Amúgy ennek a pavilonnak a tulaja egészen az utolsó időkig ugyanaz maradt, habár a kor követelményeihez igazodva a 2000-es évekre már a főtt kukorica régen lekerült a kínálatról, helyére lépett viszont a feles.
Az igaz, hogy a terminál üzemeltetői felajánlották a korábban a KÖKI-n üzleteket bérlőknek, hogy a plázában is kapnak helyet, de a régi hamburgereket és lángost már nem fogjuk visszakapni, mivel ezek már a 2000-es évekre eltűntek. A plázában a dolgok mostani állása szerint hamburgert és sült krumplit a Belfritben ehetünk majd, méghozzá belgát. Fűszeres panírban sült csirkét (tudjuk, a nagyon titkos recept) falatozhatunk a Kentucky Fried Chicken-ben, és ihatunk olasz kávét a Segafredo és a Costa Coffee kávézókban. Én sem rajongok a plázákért, de legyünk őszinték: Kispesten az elmúlt húsz évben mindent megtettek azért, hogy ne alakuljon ki közösségi tér-üzletközpont, rendes kávézókkal, tisztasággal. Hát most elméletileg lesz egy ilyenünk.
