Hiába volt rusnya, koszos, büdös és visszataszító a Köki, még erről is készültek szép képek, mozgóképek, festmények, grafikák. A Hét műtárgya című sorozatunkban most olyasmit tehettek, amit amúgy ritkán: gyönyörködhettek a Kökiben.
Mai képünket kedvenc blogomon, az Urbanistán találtam még régebben. Szabó-Lencz Péter festménye szerintem attól zseniális, hogy nem is azt ábrázolja, hogy mit élünk át mi, akik áthaladunk a KÖKI-n, hanem azt, hogy mit élhet át szegény KÖKI maga: végtelen magányt és elhagyatottságot. Mi persze csak a tarka káoszt, bűzt, romokat, koszt, hajleszeket, alkeszeket, árus Marikát, sísapkás Terikét láttuk kívülről. Soha senki nem foglalkozott a KÖKI lelkével. Legbelül sírt szegény.
