.jpg)
A KÖKI űrállomás tervei nem a bajkonuri mérnökök irodáiban, hanem a MÁV Tervező Intézet (MÁVTI) tervezőasztalain láttak napvilágot. Kővári György (fényképe baloldalt, a fép forrása: MÉSZ) és két munkatársa, Koppányi Imre és Koppányi Miklós voltak a szülőatyák.
Az építkezés 1978-ban kezdődött, az ünnepélyes avatás pedig 1980. március 29-én történt. Ez egybeesett a hármas metró Nagyvárad tér és Kőbánya-Kispest közötti, II/A szakaszának átadásával, ugyanis a hármas metró nem egyszerre, hanem különböző szakaszokban épült föl, és részletekben adták át a nyilvánosságnak.
A csomópont célja az volt, és ez ma is ugyanúgy megmaradt, hogy összekösse a belvárost a „külkerületekkel”, és az agglomerációval, Gyállal, Ócsával, Monorral (és még lehetne sorolni). Ha már itt tartunk, ne felejtsük el azt sem, amiért állandó kritikák és közröhej céltáblája a KÖKI: hát persze, sokszor ide futnak be a reptérről a külföldiek, és ezt a levegőt szippantják be először a hazatérő, bőröndjeikkel a lépcsőn botladozó magyarok.
A KÖKI átadása. A kép Mr.Retro remek gyűjteményéből való:
Annak idején a gyalogos felüljárónak nem csak közlekedési funkciói voltak, hanem találtunk itt a jegypénztárakon kívül ABC-t, újságosokat, nyilvános WC-t, és igen, székeket is, amire leülhettek az erre járók. És, hogy az egészhez följussunk, kaptunk fölfelé haladó mozgólépcsőket is. A szerkezeti felépítéshez érdekességképpen hadd idézzem a Fövarosi.blog részletekbe menő leírását, ami annyira retró, hogy a fal adja a másikat: „A gyalogos felüljáró előre gyártott, a helyszínen szerelt acélszerkezetű vázas, könnyűszerkezetes födémből készült. Oldalait egyes részeken üveglapokkal, más részeken az akkor korszerűnek számító műanyag lapokkal borították. Mára talán kicsit megutáltuk és gagyinak tartjuk a túl sok műanyagot, de emlékezzünk vissza a tévében sugárzott "Mert ez műanyag..." reklámra: az anyaghasználat nagyon is jellemző a korra.
Jellegzetes homlokzati elemmé vált a narancssárga műanyagból kialakított szendvicspanel, benne a nyolcszögletű, alumíniumkeretes ablakokkal. A műanyag homlokzati elemeket a balatonkenesei SIRÁLY Vas- és Műanyagfeldolgozó Szövetkezet készítette a vitorlás hajók készítéséhez kifejlesztett technológiával. A kivitelező a 21. sz. Állami Építőipari Vállalat volt.”
A Mission-Team fotója az indáról beágyazva:
Az ÁÉV-ről jut mellékesen eszembe: emlékszünk még a kék színű mackófelsőkre, amiket a melósok hordtak, hátukon a 21. sz ÁÉV felirattal?
Ahogy mondtuk, a tervező Kővári György volt, aki jó pár, mindannyiunk számára ismerős csomópontot tervezett még. Ahogy életrajzában is olvasható, „munkái együtt követik a MÁV 60-as, 70-es évekbeli történelmét”. 25 évesen készítette el a Kazincbarcikai vasútállomás terveit, ’67-ben a balatonfüredi vasútállomást és a budapesti Baross téri aluljáró-rendszert tervezte meg.
A 70-es években a metrót építő METRÓBER-nél dolgozott, így kapott megbízást Budapesten az Marx tér (Nyugati tér) áttervezésére (egyébként ’82-ben ő a Skála Metró építésze is), majd a Déli pályaudvar átépítésére. A hetvenes évek végén tervezte meg szemlélődésünk tárgyát, a Kőbánya-Kispest metró végállomást, amelyet 1981-ben adtak át a forgalomnak. Kővári György 1982. január 26-án hunyt el, akkoriban a MÁV kórház rekonstrukciós tervein dolgozott, vagyis a KÖKI leromlását és elbontását már nem láthatta.
A bejegyzés megíráshoz nagy segítséget nyújtott a Fővárosi blog cikke.
