Sokat viccelődtem már itt, hogy a mostani KÖKI olyan, mint egy labirintus, ahogy a kordonok meg kerítések mellett terelgetik a jónépet. Ráadásul az útvonal állandóan változik, posztmodern írók, vagy sci-fi írók könyveibe illő terep, szimbóluma a lét akármilyének. Na, a lényeg, hogy most viszont végre nem a porban meg törmelékek között kell bukdácsolnunk, mert péntek reggeltől már a pláza, illetve a leendő buszpályaudvar területén halad az útvonal a vasútállomás felé (merthogy én minden reggel arra megyek, nem a metróhoz).

Nem voltam én ellensége soha a plázának, főleg, mert tipikusan magyar módon, csak így lehetett rend végre a KÖKI-n. De mondjuk baromira idegesített a kivágott akácos, meg a ledózerolt napközis iskola, a lebontott űrbázis, és baromira idegesített az építkezés összevisszasága (ahogy például a Vak Bottyánt elkezdték szélesíteni, az vicc volt.) Ezt azért mondom csak, mert az új épületen végighaladni marha jó érzés, és jó lenne, ha megmaradna tisztának és rendezettnek az egész, a 2000-es évek KÖKI-je az botrány volt. Pár béna fotó, de azért látszik rajta, ami kell: