Most egy ilyen kibővített lapszemlét tartok a héten, mert két olyan cikk is megjelent, amit kommentálnom kell hosszabban is. Tegnap már írtam arról, hogy mi nem tetszett a NOL cikkében, most pedig elmondom, mi jutott eszembe a Dívány tudósításáról.

Először is nem mindenben értek egyet a cikkel - ahogy egyik olvasóm fogalmazott: Ennyire nem rossz a helyzet - viszont nem is lenne illő kritizálni a szerzőt, mert belinkelte a blogunkat, aminek én nagyon örülök, mert legalább van értelme irogatni napról napra :)

Viszont. Az írásban az szerepel, hogy a hajléktalanok eltűntek a KÖKI környékéről. Nem a cikkírót akarom helyre rakni, hiszen ő csak egyszer jött ki, inkább a hajléktalan témát szeretném elővenni, ha már ez az apropó így előcsalogatta belőlem (asszem ez egy kurva nagy képzavar volt, de most már mindegy). Mert a hajléktalanok továbbra is ugyanúgy ott dekkolnak. Felavatták szépen az új átjárót, beköltöztek oda is, néha kevesebben ácsorognak, néha új haverokkal bővül a klub, köszönik szépen, szarul vannak, és szeretnék, ha ötméteres körzetben mindenki ugyanilyen szarul érezné magát miattuk.

Amúgy a látszat ellenére szorult belém valamennyi szociális érzékenység (nyomokban tartalmazok), de ezekkel a szarjankókkal kapcsolatban nulla sajnálatot érzek. Amikor ugyanis a nagy káosz idején - nyáron - kirakosgatták a tájékoztató táblákat, az első dolguk volt ezeknek a szegény elesett embereknek, hogy feldöntsék és azon ücsörögjenek. Onnan lehet tudni, hogy éppen hol állomásoznak, hogy a környék tele van szórva literes műanyag tablettás boros palackokkal. Anno, le is akartam fényképezni a régi felüljárón ahogy a korlát meg miegymás mögé betömködik őket. Arról nem is beszélve, hogy van köztük egy fősegg, aki időnként beszól a járókelőknek - ez nem rendszeres, de azért elmehet a francba.

Na, szóval emiatt különösebben nem sajnálom őket, az meg kifejezetten idegesít, hogy az új felüljáróba is beköltöztek.

Megoldás nem tudom, van-e. Ácsorogni végül is szabad... Elzavarni nem hiszem, hogy köztérről olyan egyszerű lenne őket (szerintem az átjáró vmi ilyesminek számít), hiszen nem fekszenek, csak állnak és "beszélgetnek". Amúgy meg hajléktalanok minden nagyobb téren vannak, csak talán minket, a régi KÖKI rossz emléke miatt érzékenyebben érint, rögtön beugrik, hogy 'nehogy ugyanúgy lepusztuljon'.

Nektek mi a véleményetek? Idegesít, vagy toleránsak vagytok? És mi a fene lenne a megoldás?