Legutolsó bejegyzésemben felidéztem a KÖKI bűnbeesés előtti korszakát, most pedig jöjjön a végromlás.
Jött a rendszerváltás, ami annyi változást hozott, hogy magasabb fokozatra kattintotta a Kádár-korszak általános nemtörődömségét, vagyis a karbantartásra ezután sem költöttek túl sokat. Ellenben földosztás az volt Kispesten, fölparcellázták a felüljáró területét, és a fekete műanyagpadló minden egyes pöttyét kiadták valami igénytelen vállalkozásnak. Ezek a remek vállalkozások ajándékoztak meg minket azzal a páratlan csodával, amivé a felüljáró lett. Addig a KÖKI egyike volt Budapest köztereinek, a kilencvenes évek végére és a 2000-es évek közepére viszont egy műalkotássá változott: az Ótvarság nagyszabású, bejárható, kézzel megfogdosható, megszagolható posztmodern allegóriájává.
Lejtmenetben. Baga fotója az Indafotóról beágyazva:
Azon lehet vitatkozni, hogy építészetileg mennyire volt értékes a Kővári-féle épület és csatolmányai, de abban megegyezik minden vélemény, hogy az épület nem romlott volna le annyira, ha rendesen karbantartják, időnként felújítják. És a felüljáró sem lett volna olyan visszataszító, ha nem adnak ki minden egyes négyzetcentimétert üzleteknek, azok közül is szám szerint tizenegy italmérésnek! Ha kocsmasort csinálnak egy zárt felüljáróból, akkor mégis milyen lenne ott a hangulat? Előző cikkeimben már írtam, hogy a felüljáró egy világos áttetsző épületnek számított, nagy üvegfelületekkel. Köztudott, hogy az idióta beépítésekkel ez a világosság is megszűnt, ami szintén hozzájárult a kilencvenes évek KÖKI-jének nyomasztó hangulatához.
A romlás a buszpályaudvart is elérte. A műkő virágtartók amúgy is hajlamosak az elmorzsolódásra, de a KÖKI-n nemcsak szétestek, de a bokrok közkedvelt szaró- és hugyozóhellyé változtak. Nyaranként sokszor orrfacsaró bűz csapta meg az ember orrát, amikor elhaladt mellettük. Igazából az egész tér, felüljáróstul, kocsmástul, virágtartóstúl, pavilonostul, mindenestül az alkeszeket és a hajleszeket kiszolgáló nagy üzemmé változott, ahol az áthaladó 150.000-200.000 átlagpolgár csak egy megtűrt, zavaró tényező volt. Félreértés ne legyen, ez nem a hajléktalanok hibája. Ez a kerület és egyéb intézmények hibája, akiknek egyrészt tökmindegy volt, hogy itt mi történik, másrészt nem is volt érdeke, hogy rendet rakjon.
Capew képe az Indafotóról beágyazva.
A következő posztokban röhögünk egy jót a bontás körüli balhékon, és ha sikerül az infókat régi cikkekből összeszednem, megírom, hogyan is alakult a KÖKI-beruházás sorsa.
