Mindig is filmnagyhatalom voltunk. Ez onnan is látszik, hogy Budapestnek szerves része egy olyan díszletkomplexum, mint a KÖKI, ahol csak azért nem forgathattak volna atomháború utáni sci-fiket tucatszámra, mert a nézők nevetségesen valószerűtlennek találták volna az egészet. "Á, csak egy makett."

A nyolcvanas évek KÖKI-je még az Orion űrhajó kalandjainak valamelyik űrállomásához hasonlított inkább (tulajdonképpen a KÖKI az is: előretolt helyőrség), de a kilencvenes évekre már kezdtük úgy érezni magunkat, mint a Szárnyas fejvadász híres utcai jelenetében. Mad Max vagy Terminátor szorongva haladtak volna át a kilencvenes évek KÖKI-jén, és visszavágyódtak volna az atomháború sújtotta, bensőséges romjaik közé, ahonnan jöttek. Mos Eisley kocsmáinak barátságos törzsközönsége pedig idegesen feszengett volna a Pipitér sörözőben. A mostani állapotok között, 2011-ben, pedig bármit le lehetne forgatni Sztálingrád ostromától kezdve a Sólyom végveszélyben-ig.

Stefanie képe az Indafotóról beágyazva: 

Pedig ez az egész nem is annyira vicces. A KÖKI építkezés körüli káoszra akkor akadtam ki legelőször, amikor a járdát, ami a lakótelepről vezet a Vak Bottyán utcához, tehát amin mindenki a metróhoz jut el, lezárták és felhúztak rá keresztben egy kerítést. Az emberek elkezdtek két irányba kerülni: az egyik részük a kerítés mellett a füvön gyalogolt, mint egy libalegelőn, a másik rész pedig a Szabó Ervin utca felé kerülve talált menekülőútvonalat. Aztán egy idő után a Szabó Ervin utca felől is felbontottak mindent, így mindenki kénytelen volt a füvön közlekedni, ami persze idővel kikopott, és a jó esős 2010-es nyáron sáros ösvénnyé változott. El kellett telnie pár hónapnak, míg valakinek a kerületből eszébe jutott, hogy ide járdát kellene építeni.

A kerületi vezetők közül egyik sem számolt azzal, hogy a lakótelepen úgynevezett emberek laknak, akik reggelente szeretnének eljutni az úgynevezett metróállomásra, merthogy ez az egész Kőbánya-Kispest erről szól, ez egy közlekedési csomópont. Aki nem ismeri a környéket, azt nem fogja szíven ütni ez a kedves sztori, pedig benne van az összes magyar betegség. A lakók figyelmen kívül hagyása, az itt élőkkel való egyeztetés megspórolása, és persze a konstruktív előre gondolkodás hiánya (pl ha lezárom a járdát, akkor merre mennek az emberek). És nem pont erről szól a KÖKI 20 éves története is?

2009-es állapotok. Még járható az út:

Lehetne tovább sorolni, hogy hol és mikor feledkeztek el rólunk, kezdve a buszmegállók követhetetlen ide-oda helyezgetésétől, és hogy a buszra várók nem tudnak leülni, mert a két darab padon mattrészeg kolónia éldegél, lehetne folytatni a zajjal, sárral, azzal, hogy nyáron a légkalapácsok zajától még jegyet sem lehetett kérni a BKV pénztárnál, mert senki nem értette a másik szavát. Vissza lehet menni egészen az ősidőkig, kinek az érdekében építették tele kocsmával a KÖKI felüljárót úgy, hogy az átlagember már csak behúzott nyakkal bírt átiszkolni rajta. Már akkor sem érdekelt senkit az a közel 200 000 ember, aki munkából, iskolából szeretne itt normális körülmények között áthaladni, és nem pedig berúgva támasztani a korlátot egész nap.

Ebben a blogban sorra fogom venni az összes ilyen kiszúrást velünk. De sorra fogom venni a KÖKI-hez kapcsolódó pozitív élményeket is, hiszen voltak ilyenek: lángosos, hamburgeres a narancssárga pavilonokban, a fagyis, ahol erdőmestert és pisztáciát vettünk nyáron, a BKV pálya, ahová belógtunk játszani, focizni, a napközis tábor az akácossal. Előkeresek jó pár érdekes infót a KÖKI történetéről, képeket, adatokat, történelmet, mert 30 év az már történelem. Azt pedig ugye mondanom sem kell, hogy követni szeretném a jelenlegi állapotokat is.

És remélem, minél többen bekapcsolódtok, ti, akik itt laktok, akik hallgatjátok az építkezés zaját, a daruk vonítását, akik nyelitek a port a Vak Bottyán utcában, akik itt keltek át reggel és este, akik bolyongtok az állandóan változtatott útvonalak labirintusában, akik sajnáljátok a kivágott fákat, és az eltévedő, tanácstalan külföldieket. A blog itt lesz, és igyekszem hetente többször is frissíteni, de akit érdekel, hogy hova fejlődik a Köki, esetleg még a hangját is hallatná, de legalábbis beállna virtuális tömegnek, az csatlakozzon hozzánk a Facebookon is.

Akiknek elege van abból, hogy háborús övezet a Köki-csoport a Facebookon