Mattrészeg fickó jön felém egy koszos kiskutyát ráncigálva maga után, nem tudnék-e neki pár forinttal segíteni". Ahogy továbbmegyek, a korlát mellett támolygó csoportból egy magas, lila fejű ember bődül el a távolba meredve: "Melletted minden reggel, Vidáman ébredek fel, Könnyűnek érzem mindenem."
Ez az életkép fogadta még pár héttel ezelőtt is az embert a szétbombázott felüljáróban. A KÖKI állandó lakosai voltak a hajléktalanok. No meg a mászkáló műanyag kiskutyától kezdve a térdszorítóig mindenféle bisz-baszt kínálgató árusok. "Négy elem egy százas" - mindannyian ismerjük azt a nőt, aki orrhangon ezt kántálta egész nap (látható egy pillanatra a Gerillagrill videón is). Régebben még növelték a sokszínűséget azok az árusok, akik kartondobozokról árulták a kukacos zöldséget, amit állítólag a nagybani piac szemeteseiből szedtek össze. Figyelőjük állt a lépcső tetejénél, és ha jöttek a rendőrök, akkor futott az egész társaság, ez egy külön műsorszám volt, ami színesítette az átvonulók élményeit ebben a vidámparkszerű kavalkádban. Persze ők az ártalmatlanabb díszletei voltak a KÖKI-nek, az igazán nagy gondot a hajléktalanok és/vagy falat támasztó alkoholista csoportok jelentették régebben, de a legutóbbi időkben is.
Amúgy hajléktalanok minden nagyobb köztéren megtalálhatók, ez nem Köbánya-Kispest kiváltsága, én mondjuk a Moszkva téren sem szeretek különösebben áthaladni. De talán a felüljáró folyósójában összesűrüsödő tömeg miatt itt voltak a legfeltűnőbbek.
"Az egyik sarokban vidám cimborák. Mindegyikük sörösdobozt szorongat a kezében, de a kíséret sem marad el: a korláton egy karton (!) féldecis üveg sorakozik, többnyire üresen. A negyven fok ellenére is bőrdzsekiben dülöngélő alak az összes járókelőt leszólítja, aki egy méteren belül elhalad mellette, igaz, csak ímmel-ámmal, amolyan kötelező gyakorlatként."
Emlékszünk arra a nőre például, aki saját szarában és hugyában fetrengett egész nap? Eszméletlen büdös volt és ott ült a felüljáró lépcsőjén 24 órán keresztül, időnként elvitték a mentők, aztán pár éve el is tűnt. De maradtak mások. Az ideiglenes buszmegállókban tavaly nyáron tulajdonképpen a buszra várók le sem tudtak ülni, mert a padokat egy alkesz kolónia foglalta el.
(És ha már a buszra várakozóknál tartunk. Az azért nem semmi, hogy ennek a tömegnek a kényelme érdekében az építkezés, felfordulás óta semmit nem tett senki, csak egy rohadt Fornettis bódét rakosgattak egyik helyről a másikra, aztán szevasz. Se padok, se tájékoztatás, semmi. Ahol van két négyzetcenti hely, azt kiadják egy Fornettis kalyibának, de amúgy dögöljön meg, aki busszal jár.)
De visszatérve a hajleszekre, alkoholistákra és egyebekre. A csomóponton áthaladó emberek egyik legnagyobb félelme (a kommenetelők hozzászólásaiból leszűrve) az, hogy hiába építenek ide bármilyen csodák palotáját, pár hónap alatt az is ugyanúgy szét lesz szedve, össze lesz köpködve, össze lesz firkálva, hányva, szarva, hugyozva, mint a régi épület. A régi felüljárónak volt például egy melléklépcsője, amit a kilencvenes évek elején még lehetett használni, bár már akkor is elég mocskos volt. De eljött az az idő a 2000-es években, amikor vastagon borította a szar, majd időnként a fertőtlenítőszer, felváltva, de lépcsőként már nem funkcionált
Amúgy a környékbeli erdőkben is laknak hajléktalanok, de róluk majd egy külön posztban. Szóval? Kié lesz az új buszpályaudvar? A csodaszép látványterveken látható álomszerű közterek?
Akiknek elege van abból, hogy háborús övezet a Köki-csoport a Facebookon